Missziós-konferencia Nagyváradon

Utazás és szolgálat

Sok minden történt velem az elmúlt napokban. Az utolsó hónapban, beleértve a mai hetet is, hetenként ezer kilométert teszek meg hol gyűlés, hol pedig szolgálat céljából. Remélem, hogy ez nem lesz "szokás" nálam, hiszen legelőször is a családom, és utána a Kovásznai gyülekezet és körzetében levő testvérek pásztorlása a feladatom. Ennek akarok élni. Mindez idáig az Úr őrzött meg engem utaimban, és hiszem, hogy ezután is Ő lesz, Aki vigyáz rám angyalaival együtt, nem azért mert megérdemlem, hanem az Ő ingyen kegyelméből. Tapasztalom gondviselését folyamatosan. A sok utazás egyik következménye, hogy a gépjármű előbb-utóbb nemcsak használódik, hanem el is romlik. Így történt ez nálam a múlt héten, amikor lelkipásztori gyűlésre mentem Zilahra. A diagnózis: az egyik hengerben nincs elég nyomás, és talán ezzel kapcsolatban áll, az olaj nyomás problémája is. Szóval, az egyik műhelyben mikor megnézték, nem sok idő múlva azt tanácsolták, hogy cseréljem ki a motort. Ez azonban nem olcsó. Imádkozva mentem tovább utamon, de bevallom nem örültem annak, amit hallottam. Honnan fogom ezt kifizetni? Miből fogom ezt egyáltalán megjavíttatni? Isten meghallgatta kiáltásomat, és még aznap este egy testvér által rendelt annyi összeget, amiből reménység szerint Brassóba megjavítják holnap a kocsimat.

Kovács Gyula lp. - Kovásznán

Nagy öröm számunkra az, hogy két lelkipásztor testvér is tartózkodik Kovásznán kezelés céljából. Kovács Gyula lelkipásztor és kedves felesége Ilonka, és Bálint Pál lelkipásztor és felesége Ibolya testvérnő. Tegnap a szolgálatban is besegítettek. Délelőtt Kovács Gyula testvér szolgált a János evangéliuma 10:16-18 verseiből. A főtéma: Jézus Krisztus áldozat.

- Ez az áldozat Istentől volt rendelve - Istentől kaptuk ajándékként

- Ez az áldozat egy tökéletes áldozat volt - milyen az én áldozatom Isten felé?

- Ez az áldozat egy helyettesítő áldozat volt

- Ez az áldozat elégséges áldozat volt - nem kell kiegészíteni

- Ez az áldozat Atyának tetsző áldozat volt

- Ez az áldozat minden ember felé szóló áldozat

Bálint Pál lp. - Tamásfalván

Délután a Tamásfalvi Magyar Baptista gyülekezetbe gyűltünk, ahol megemlékeztünk az édesanyákról is. Jöttek Kézdivásárhelyről, Szentkatolnáról, Szörcséről és Kovásznáról. Igehirdetéssel ez alkalommal Bálint Pál lelkipásztor testvér szolgált az 1Sámuel 1:1-19 versei alapján. A főtéma: "Bánatos szívű édesanya". Feleletet kaptunk arra, hogy mi volt az oka Anna bánatának, azonban azt is megtudhattuk, hogy hol találhat vigasztalást egy édesanya, vagy bárki aki arra szorul. A bánatának okai:

- Nem talált megértést a férjénél

- Nem találta megértést a legközelebbi barátnőjénél

- Nem találta megértést az Úrnak szolgájánál sem

- Mindezek ellenére azonban, Isteni vigasztalásban részesülő édesanya volt.

Minden áldásért Istenér legyen egyedül a dicsőség!

Megújult lelkipásztor...

Az ünnepek eltelte után, most egy kis időm van arra, hogy egy két sorban megosszam gondolataimat. Ha jól emlékszem, nagy csütörtökön délután kimentem egy kicsit a szabadba, ahol csendben lehettem Megváltómmal. Egy jól ismert könyvet is olvastam, amelyet a híres neves puritán igehirdető Richard Baxter írt, és a melynek a címe: A MEGÚJULT LELKIPÁSZTOR. Annál is inkább érdekel ez a téma, hiszen ezekben az utolsó időkben látszik az, hogy a gonosz igenis mindent elkövet annak érdekében, hogy a lelkipásztorokat félrevezesse, bűnbe vigye és ott tartsa, előidézze azt, hogy a lelkipásztorok magukat lelkileg "jónak" lássák. Mivel én is lelkipásztor vagyok (Isten kegyelme folytán, nem pedig érdem szerint) tudom, hogy nem élhetek, nem beszélhetek úgy ahogy nem illik Isten gyermekéhez. Ennek függvényében kívánok az Úr előtt most is úgy éni, mint aki nem alkuszik meg semmivel ami csak gonosznak látszik. Szóval, ez a könyv amelyet olvasok igencsak egyenesen szólt akkoriban a lelkipásztorokhoz, és úgy gondolom, hogy a legtöbb üzenet a mai  napokra is alkalmas. Egy két idézetet hadd osszak meg:

"Akképpen emelkedik vagy hanyatlik minden egyház, amiképpen a papsága hanyatlik, vagy emelkedik, nem a gazdagságban vagy e világi pompában, hanem a munkájához szükséges tudományban, buzgóságban és képességben" (9 old).

"Javamra szolgált az istenes emberek buzgósága és serénysége is ..., mert ők szomjúhoztak felebarátaik üdvösségét, bizalmas segédeim gyanánt szétszéledtek az egész városban, csaknem minden társaságban megfékezték a megrontó beszédeket és bizonyságot tettek az istenességről szükség szerint igyekezték meggyőzni, megróni és meginteni az embereket, ugyancsak tanították őket imádkozni és az Úrnak napját megszentelni ; ama családok pedig, amelyekben nem volt senki, aki tudott volna imádkozni vagy a prédikációt el tudta volna ismételni, átmentek a szomszéd házba, ahol ezt tudták, és velük együtt tették; ilyenképpen minden utcában volt egy-egy ház (a legképesebbeké), amely megtelt azokkal, akik magukban semmire vagy csak csekélyre voltak képesek" (Reliquiae Baxterianae, 87). 

"Ha a lelkészi szolgálatban elszenvedjük a bűnt, az anyaszentegyház romlását munkáljuk ; mert mi egyéb ronthatná meg s okozhatná vesztét a népnek, ha nem vezetőinek romlottsága" (20 old). 

Ezek a könyv bevezetőjét képezik, amelyekben Richard Baxter őszintéségét, ugyanakkor olthatatlan szeretetét láthatjuk. Elítélve magában és lelkipásztor társaiban a bűnt, nem elítélően viselkedik, hanem benne van az a mentő szeretet, aki szintén vállalja azt, hogy Isten nagyítója elé álljon. Nem akarok magam sem kibújni Isten Igéjének vizsgálata alól, és vágyok arra, hogy még tisztább edényként tudjak az Ő szolgálatában élni.

A Feltámadási ünnepek alkalmával, nem a vezérfonalban található igeversek képezték igehirdetésem alapját. Nem azért mintha azok nem lettek volna helyén valóak, hanem inkább azért, mert ezeket az igék érintettek meg. Három részre osztottam fel az igei üzenetet ebből az igeszakaszból.

1. Alkalom: JÉZUS ÉL!

2Timótheus 2:8 - Egész ünnep alatt ez az igevers képezte a központi gondolatot. 

Emlékeznünk kell Krisztus feltámadásának a tényére, mert:

a. Krisztus feltámadásának profetikus ténye van

b. Krisztus feltámadásának történelmi ténye van

c. Krisztus feltámadásának erőteljes ténye van

2. Alkalom: JÉZUS ÉL!

2Timótheus 2:1-10

Összpontosítanunk kell Krisztus feltámadásának erejére, mert általa:

a. Van erőnk arra, hogy tisztán megálljunk Krisztusért 2-3 versek.

b. Van erőnk szabályszerűen küzdeni Krisztusért 5 vers

c. Van erőnk hűségesen szolgálni Krisztust 6 vers

3. Alkalom: JÉZUS ÉL!

 2Timótheus 2:8-10

Tovább kell adnunk Krisztus feltámadásának tényét, hírét úgy hogy készek kell legyünk:

a. Hirdetni Krisztus feltámadásának igazságát bármibe is kerüljön

b. Hirdetni Krisztus feltámadásának igazságát ott ahová Isten küld minket

Holnap, ha Isten megengedi akkor családommal együtt egy pár napra elutazunk családommal együtt Nagyváradra, Békéscsabára, lehet Biharra, valamint Kémerre. Isten kegyelme vigyázzon ránk. 

  

Hívőnek lenni, vagy nem lenni...

"A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is" (Jelenések 22:11).

Az utóbbi hetekben nem jutottam, úgy a számítógépem elé, hogy tudtam volna időt szánni nyugodtan az internetes naplóm tovább vezetésére. Sok gondolat forog bennem. Ezek közül próbálok megosztani egyet. A fent idézett igeverset nem kívánom magyarázni. Nem exegetikai tanulmányt kívánok folytatni. Inkább arra szeretnék utalni, hogy sajnos nagyon sokan a hívő emberek közül kettős életet próbálnak élni. Megdöbbent, jobban mondva elszomorít, amikor egy "hívő" ember jelleme, hétköznapi viselkedése, beszéde köszönő viszonyban sincs Krisztussal. Próbál egy kicsit Krisztusnak is élni, azonban az igazságtalanság, fertelmesség is igen vonzó számára. Próbálok azon gondolkodni, hogy mi a jó ebben a fajta életben? Egyáltalán élet az ilyen? Tovább folytatva a gondolat menetet, egy IGAZI, ÚJJÁSZÜLETETT hívő ember élhet-e így? Hol az emberekben a gerincesség? 

Eszembe jut Józsué története, vagy inkább esete, amikor a következőket mondta: " Hogyha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az Úrnak: válaszszatok magatoknak még ma, a kit szolgáljatok; akár azokat az isteneket, a kiknek a ti atyáitok szolgáltak, a míg túl valának a folyóvizen, akár az Emoreusok isteneit, a kiknek földjén lakoztok: én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk" (Józs 24:15). Józsué ezeket a szavakat, és még sok mást is Síkembe szólta Izrael népének füle hallatára. Józsuéban látok egy fajta eltökélést, határozott döntést. Döntésre hívja a népet is: válasszatok! Válasszatok magatoknak még ma. Mi között kellett válasszon a nép? Isten és a hamis istenek között. Mai nyelvre lefordítva Krisztus és a világ között. Ne felejtsük el, hogy Isten népe lett erre a választásra felszólítva. Az a nép akivel az egek Ura kötött szövetséget. Az a nép akiről Isten csodálatos módon gondoskodott. Az a nép aki egy szó nélkül kellet volna Istent kövesse mindenben. Ennek a népnek a szíve sokszor elhajlott Istentől. Ma hány hívő embernek a szíve  van elhajolva Krisztustól? Ó de szomorú az, hogy az ember akiért Krisztus a saját vérét áldozta semmibe veszi ezt a nagy áldozatot. Szívet tépő fájdalom az, amikor egy olyan ember, aki valamikor eldöntötte a szívében Krisztust követve, hogy nincs vissza út, most a világ vonzásának engedve egyre inkább eltávolodik a Megváltótól? Eltelnek hosszú évek és megszokják az ilyen lágymeleg 'hívő" életet. 

Eszembe jut az Úr üzenete a Laodiczeai gyülekezetnek: "Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból. Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen" (Jelenések 3:15-17). Krisztus előtt nem kedves a lágymeleg, ide-oda sántikáló hívő élet. Az ilyen keresztyének ezt az életet tartják normális hívő életnek, miközben nem ismerik fel, hogy nagyon betegek. Mindemellett jó lenne ha végre az ember el döntené, hogy mit akar? Azon gondolkodom, hogy ha a jelen időben állítanánk a gyülekezeteink tagjait hasonló választás elé, amely elé elé állította Józsué a népet, vajon hányan mondanák azt ki határozottan, vég érvényesen, hogy mától kezdve ÉN ÉS AZ ÉN HÁZAM NÉPE AZ URAT FOGJUK SZOLGÁLNI! Hány lennének olyanok, akik vállalnák igazán a keskeny utat, az igazi hívő életet velejáróival együtt? Van egy olyan érzésem, hogy kevesen lennének azok, akik Krisztus feltételeivel tovább maradnának a gyülekezetekben. 

Tudom, hogy Isten képes az ilyen állapotból kimozdítani az embert. A szívemben az a kérés fogalmazódik meg Isten felé, hogy minél hamarabb jöjjön el az-az idő, amikor az Ő népe között, akik mocsokban, kétszínűségben élnek, végre ismerjék fel valós állapotukat, és térjenek meg abból . Az igazságosak pedig, hadd haladnának  még buzgóbban a szentség útján az Úr dicsőségére.     

Körbe-körbe De nem előre...

ELÉG A KÖRBE-KÖRBE JÁRÁSBÓL

(5Móz 2:3)

Izrael vándorlása Egyiptomból egész a Kánaán földjéig nagyjából 40 évig tartott. Miért? Talán olyan hosszú lett volna a fizikai távolság? Ha egy kicsit utána járunk és számítgatunk a következő eredményre jutunk. Durván, a Veress tenger átkelésétől egészen Kánaán földjéig 750 km körül lehetett (egy kicsivel több vagy kevesebb). Ha egy nap csak három km tettek volna meg, akkor is nyugodtan kevesebb mint egy év alatt eljutottak volna a megígért földre. Ehelyett az utazásuk 40 évbe telt. Nem a fizikai távolság miatt. Egy kicsit utána olvasva a pusztai vándorlás történetének, megtudhatjuk, hogy miután Isten átadta a törvényt a népének, elég hamar elértek Kánaán földjéhez. Azonban a 12 kémből, akik előre mentek kikémlelni az elfoglalandó területet, csupán csak 2 volt azon az állásponton, hogy bátran induljanak el, mert Istennel képesek lesznek elfoglalni Kánaán földjét. A nép inkább hallgatott a tíz kém szavára és nem foglalták el a földet. Isten meg haragudott a népre. A nép válasza a bűnbánat, és a rögtönzött akarat arra nézve, hogy mégis csak elfoglalják Kánaán földjét. Az Úr azonban intette őket arra, hogy mást már jobb lesz ha veszteg maradnak, mert nem fog nekik győzelmet adni a csatában. A nép nem hallgatott Istenre, és elindultak a harcba. Az Emoresusok megkergették Izrael népét, és vagdalták ott ahol csak tudták. Ezután jött a 38 éves körbe-körbe való járás. Tulajdonképpen az a rész amelyet újból és újból körbe jártak csupán kb. 400 km hosszúságát ölel fel. Feltevődik a kérdés, hogy miért kerülgették azt a helyet 38 éven keresztül?

Isten az Ő végtelen kegyelméből megszabadított bűnünk Egyiptomából, népe közzé számláltattunk, örök életet nyertünk. Egy dicső cél lobog előttünk, éspedig az, hogy olyanokká, jobban mondva Hozzá, vagyis az Úr Jézus Krisztushoz hasonlóvá váljon az életünk. Ennek ellenére mégis úgy látjuk, ha a lelki, szellemi életünkkel egy kicsit foglalkozunk, hogy eltelnek az évek felettünk és mintha mi is körbe és körbe járnánk, anélkül, hogy előre haladnánk a szellemi növekedésben. Pál apostol a Korinthusi gyülekezetnek írt első levelében szomorúan beszélt arról, hogy sokan még most is lelkileg közülük olyanok mint egy csecsemő. Még mindig tejnek italával kellet őket táplálni. A Zsidókhoz írt levélben a szerző nagyon hasonló igazságról beszélt címzettjeivel szembe, amikor a következőket írta: "Mert noha ez idő szerint tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdő elemeire tanítson valaki titeket; és olyanok lettetek, a kiknek tejre van szükségetek és nem kemény eledelre" (Zsidók 5:12). Eltelt az életünkből 35, 25, 15, 5 vagy az Úr tudja mennyi év. Már mi kellene eszközök legyünk abban, hogy másokat Krisztushoz vezessünk, másoknak segítsünk a lelki növekedésben, hogy másokat erősítsünk. Azonban még mindig egyhelyben topogunk szellemileg, és nem sokat jutottunk talán előre? Ez történt Izrael népével is. Mi volt ennek a kiváltó oka? Mi lehet a mi körbe-körbe járásunknak az oka? Ennek a kérdésnek megválaszolásához segítségül veszem az első szakaszt is. Ugyanakkor tudom, hogy nem lehet erre egy teljes választ adni, de a következő igazságok engem igencsak elgondolkoztattak. Tehát következzenek az okok.

1. Nem akarom azt amit Isten. Az 5Móz 1:26 versben Mózes arról számol be, hogy a nép egyszerűen nem akart bemenni arra a földre amit Isten készített elő számukra. Ott voltak, mondhatni egy lépésre, és bizonyos okok miatt nem akartak tovább haladni. Most nem az okokról beszélünk, nem is azok a lényegesek, hanem az, hogy a nép fellázadt az Isten akarata ellen, az ellen Aki őket megmentette csodálatos módon. Egy olyan magatartást vettek fel, ami párosult a makacssággal, engedetlenséggel.

Ez egy ok lehet a mi életünkben, melynek következményeképpen nem jutunk előre szellemileg Isten útján. Elképzelhető, hogy tudod mit várna el Isten tőled. Tudod, hogy kellene éljél, de te egyszerűen nem akarod. Az okokat nem tudom, de lehet, hogy amit Isten kér az nem egyezik a te elképzeléseddel, vagy talán túl nagy áldozat lenne. A lényeg, hogy nem engedelmeskedsz Isten parancsának. Ha ilyen engedetlen életet élünk Urunkkal szemben, akkor nincs mit csodálkozzunk azon, hogy magunk, problémáink, nyomorúságaink körül forgolódunk állandóan, és nem jutunk előre a lelki növekedésben.

2. Zúgolódom Isten ellen. A 27 versben olvashatunk arról, hogy a nép zúgolódott a helyzet ellene amiben voltak. „Hát azért hozott ki minket Isten, hogy most elpusztuljunk a harcban?”. Isten nem ígérte a népnek azt, hogy semmit nem kell annak érdekében tegyenek, hogy elfoglalják a megígért földet. A nép viszont úgy gondolhatta hogy ha már van egy Istenük, akkor Ő kényelmessé teszi az életünket és életkörülményünket.  Most azonban össze kellet volna szedjék magukat, és Isten parancsára hallgatva előre kellet volna menniük. Ez már nem ízlett nekik.

Sokan úgy gondolják, hogy ha valaki Krisztus megváltott gyermekévé válik, akkor nem lesz beteg soha, akkor nem lesznek problémái, akkor nem lesz anyagi gondja és lehetne még sorolni. Krisztus ezt soha nem ígérte, azt viszont igen, hogy velünk lesz. Ha pedig Isten velünk van, akkor ki, és mi lehet ellenünk? Ezt azonban nagyon gyakran elfelejtjük, és ahogy egy kicsit a „cipő szorítani” kezd, azonnal zúgolódunk a helyzet, jobban mondva Isten ellen, ami megakadályozza lelki értelemben a tovább haladást, növekedést.

3. Félelem van a szívemben. A 29 versből, Mózes bátorításából, megtudhatjuk, hogy a nép félt az ellenségtől. A 12 kémből, tíz kém szomorú, negatív híreket hozott. Nagyobb és szálasabb nálunk az a nép, városaik nagyok, és falaik az égig érnek, sőt még Anák-fiakat is láttunk ott" (28v). Megijedt a nép. Elkezdtek remegni, és feladták a harcot mielőtt elkezdték volna. Hiába volt mellettük az egek Ura, az Istenek Istene, ők a probléma nagyságára tekintettek és féltek.

A mi szívünkben is ott lehet a félelem. Félünk attól az újtól amit Isten akar nekünk adni, mivel nem ismerjük. Félünk szolgálni, mert mi lesz ha minket is elkezdenek kritizálni. Félünk megvallani hitünket, mert mi lesz ha lenéznek minket. Nem arról van szó, hogy az ember nem érezhet félelmet. A bátor ember nem az aki nem fél, hanem az aki a félelme ellenére mégis előre megy. A gyávák megállnak, elfutnak, és körbe-körbe forognak maguk és életük körül. A gyávák nem örökölik Isten országát.

4. Nem hiszek Istennek. Ezt olvashatjuk a 32 versben:  „Mindazáltal nem hivétek az Úrnak, a ti Isteneteknek”. Ehhez nem kell sok kommentált fűzzek. Elgondolkoztató azonban a viselkedésük. Nem olyan régen éltek át egy csodálatos eseményt, a szabadulás élményét, a tenger ketté választását. Most mégis is hitetlenkednek Istennek szemben. Rá tudom-e teljesen bízni életemet Istenre? Ha nem, akkor nem merek elindulni szavára, és akkor csak körbe-körbe forgok, de nem jutok előre egy centit sem.

5. A magam módján élem a hívő életet. Miután a nép engedetlenkedett, Isten haragra gerjedt. Megígérte a népnek, hogy az-az engedetlen nemzedék meg fog halni mielőtt bejutnának Kánaánba. Kivéve Józsuét és Kálebet. A nép Isten ítéletét hallva megszomorodott és magukban ezt mondták: „Vétkeztünk. Most menjünk és mégis küzdjünk meg a földért!”. Isten figyelmeztette, hogy ne menjenek fel a harcba, mert most Ő nem lesz velük. De a nép, úgy gondolta, hogy a maguk ereje révén kijavítják a hibát. Sajnos ez nem sikerült. Csúnya vereséget szenvedtek.

Talán előttünk, és bennünk is világossá vált vagy válik, hogy volt eset amikor nem követtük Isten parancsát. Lehet, hogy tapasztaljuk azt, hogy az életünkben nincs minden rendben. Tudjuk, hogy hol van a hiba. Megpróbáljuk emberi eszközökkel, vallásos élettel helyre hozni. Isten figyelmeztet, hogy ez nem elég, de mi csak tesszük, és végül be kell, hogy lássuk, nincs rajta Isten áldása. Az önfejűség meggátol abban, hogy előre menjek a lelki életemben.

Néhány akadályt láthattunk meg azzal kapcsolatban, hogy mi vezette a népet arra, hogy életük jó részében csak körbe-körbe jártak anélkül, hogy eljutottak volna oda, ahová Isten akarta őket bevinni. Mi lett ennek a következménye? Egyszerűen azt lehet mondani, hogy halál. 38 év alatt meghaltak azok, akik nem akartak bemenni a Kánaánban, azok, akik zúgolódtak Isten ellen, azok akik gyávák és hitetlenek voltak, azok, akik önfejűen próbálták megoldani a problémájukat. Az önző, magunk, vágyaink, érzéseink körüli forgolódásunk velünk is ezt tehetik szellemileg. Mire hív most Isten? Arra, hogy most már elég ebből az életből. Meg kell fordulni, meg kell térni, és előre kell menni Istennel. Ez a mi hívatásunk, erre szólít fel minket Isten. Engedelmeskedjünk Neki!

Áldott Ünnepeket!

Egy megjegyzés törlése...

A tegnapi nap alkalmával találtam egy megjegyzsét a bloggomban amelynek elolvasása után még inkább megerősödött bennem a következő gondolat, amelyet megosztok most itt, nyíltan. Nagyon szomorúnak tartom azt, hogy sokan meggondolatlanul tesznek közre a bloggba, facebook oldalakra olyan írásokat, amelyek nem építőek, hanem rombolóak. Én személy szerint nem vagyok nagy facebook rajongó. Előfordul hogy néha az oldalra lépek, és olyan bejegyzéseket olvasok, vagy fényképeket találok, amelyek sok mindent elárulnak a szerzőről, csak azt nem, hogy Krisztus gyermeke. A blogg bejegyzésekkel kapcsolatban is hasonlóak a gondolataim, és természetesen ide tartoznak a bejegyzésekre feleletként érkező megjegyzések is. Szóval, ahogy az elején írtam egy megjegyzést olvastam az oldalamon, ismeretlen szerzőtől. Nem is bejegyzésemre jött a megjegyzés, hanem egy olyan területet érintet, amely mostanában itt Székelyföldön található. A Hargitai Keresztyén Táborral kapcsolatos. A megjegyzést olvasva úgy vettem észre, hogy annak szerzője tele van keserűséggel sok mindenki iránt. Éppen ezért az egész bejegyzésének keserű volt még az üzenete is, miközben neveket emlegetett, és azokról formált véleményeit tette írásba. Ma reggel a feleségem tanácsa megerősítette bennem azt az elhatározásomat, hogy a megjegyzés tartalmát kitörlöm. Bocsánatot kérek attól aki írta, de nem szeretném, ha a blogg oldalam eszköz lenne abban, hogy másokat befeketítsek. Ha valaki rólam alkot véleményt, vagy a bejegyzésemre reagál, azokat a megjegyzéseket a jövőben is meghagyom, de ha a megjegyzésekben másokról van, vagy lesz szó, azokat nyomba ki fogom törölni ezután is. Isten adjon kegyelmet nekünk abban, hogy amik csak jók és építők, csak azokról gondolkodjunk és írjunk.